Adott egy pici lány, aki úgy nő fel, hogy ő pedig versenyző lesz, az önmaga által választott sportágban. Nem a szülők és kényszer hatására, hanem saját indíttatásból vágott bele a rendszeres gyakorlásba.
S elindult ezen az úton. Sajnos a külső tényezők sokszor elbizonytalanították. Jöttek a hullámvölgyek, a lent és fent érzése, mintha egy hullámvasúton ülne.
Egyszer úgy érzi, képes elérni a felhőket, máskor pedig mélyen a "béka feneke" alatt méterekkel landol.
Akkor talán több volt a csalódás, a titokban elhullajtott könnycsepp, mint a felhők megérintése. De MEGÉRTE, hiszen mindenből tanulunk, és rengeteg szép emlékkel és sikerélménnyel gazdagodtam.
10 évvel később, anyaként, a napi feladatok mellett, lett egy plusz elfoglaltság: Barnika foci edzései.
Minden alkalommal látom a szemében a csillogást, ami egykor annak a kislánynak is megvolt. Természetesen támogatjuk és megadjuk neki az esélyt, hogy az álmainak éljen, mindaddig amíg lelkesedéssel csinálja, és ha egyszer másfelé fordul az érdeklődése, azt is elfogadjuk. Azt gondolom, nincs más dolgunk, szülőknek, mint támogatni gyermekeinket a saját választott útjukon. Kinek ismerős ez az érzés?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése